Tíz lapáttal teszek bele,
nem többet, csak pár marokkal,
aki viszi, bírjon vele.
Kézről-kézre megy a homok
beletöltve már a zsákba,
aki itt van, az mind konok,
kiteszi magát a gátra.
Itt nem törhet át, annyi szent!
Mind tudjuk, hogy visszatartjuk,
hiába is nő a vízszint,
magunkat önmagunk hajtjuk.
Barna? Narancs? Piros? Sárga?
Nincs értelme most a színnek,
csizma sem ragad a sárba,
útját álljuk ma a víznek.
Zsákokat rakok homokkal,
aki magyar, az mind rakja,
mire végzünk a dologgal,
nemzet leszünk, és nem falka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.