Rozsdásan barnálló őszön zsarátban izzik fel alakod.
Tél időn arcod a jégbe belevésed,
és újra virággal nyílik majd víg tavaszod.
Rád ragyog reggel a felkelő Nap képe.
Éjjel a Hold az ezüstöt hinti le rád.
Mély sötétben is csillog szemeidnek fénye,
némaságon is áthatol, ha dalra nyílik a szád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.