életed romhalmain.
Éji lidérc csörget láncot
Tartaros mély bugyrain.
Egy tál beléndek ételed,
és üröm italod,
de jól teszed, ha a mérgeket
magadból kimosod,
s átlényegítve adod át,
versekben, mint csodát,
hogy gyógyszerként ihassa más
szellemed mámorát.
De jól vigyázz!
A gyógyszer néha
nem hoz rád, csak bajt,
s ha elméred az adagolást,
az őrületbe hajt.
Hogyan keversz, mit és mivel,
arra figyelni kell,
mert nem mindegy, ha rád ügyel
pár szempár, vagy érző kebel.
S egy oszló hulla is jót tehet,
ha a sokkterápia cél,
a láncok csörgéséből lehet
csendülő acél,
egy kard: a vers, amely legyőzi
a pokol lidérceit,
csákány, amely kitermeli
Tartaros érceit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.