hogy nem vagy egyedül,
hogy amint lógsz majd a szelemenen,
nem csak a szél fütyül
majd csontkalitkás mellkasodban,
szíved hűlt helyén,
mert nem igaz, hogy csak egyedül van
a két ember: te, meg én.
Illúzió a szerelem,
de más már nem is kell,
csak az, hogy legyen, ami életem
kérdésére felel:
hogy mi végre is születtem,
miért is élek én?
A felelet ez az illúzió
ezen a sártekén.
Illúzió csak a szerelem,
és csakis arra kell,
hogy valami még legyen velem,
amikor már nem ölel
kar, és nem csókol száj,
s nem kérdi, hogy' vagy, kedvesem,
amikor a magány annyira fáj:
kell ez az illúzió nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.