2013. június 5., szerda

Október

Hagymát szelt. A könnye csak úgy potyogott,
aztán odatette főni a babot.
A rántás várhat még egész délelőtt,
ablakot tárt: alig kapott levegőt.

Két lépés a kamra. Kihozta a csülköt,
közben fél pohárral magának kitöltött:
nem lesz baj belőle, úgysem látja senki,
és ma délelőtt már nincsen hová menni.

A nyitott ablakon betódult a lárma,
tömeg gyűlt a téren holmi mulatságra,
de neki ilyenre soha nem volt gondja:
nem járkált az utcán, mint falu bolondja.

A falikúthoz vitte a zöldséget
- a petrezselyemnek zöldjéhez még tépett,
kevés lenne egynek zöldje a levesbe,
mindig úgy szerették, ha sok úszik benne.

Megmosta a zöldet, zöldséget a csapon,
eltűnődött kissé a bejövő zajon.
A fiókból éles kést vett a kezébe
a répát, gyökeret azzal vágni félbe.

Odalenn a téren zajongott a tömeg,
ropogás hallatszott: tán valaki lövet?!
Az ablakhoz lépett: mi ez a nagy lárma?
Egy golyó eltévedt, homlokon találta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.