Véreddel táplálod nyomorék magzatod,
nem mondasz soha le róla.
Embered más ágyba veti el a magot,
így megy ez már évek óta.
Mondd, az élettől mit is remélsz;
a szomszéd is röhög rajta,
hogy nincsen pár vödör oltott mész,
mert embered nem keni falra?
Összesúgnak a hátad mögött,
ha vasárnap templomba mész:
nézd csak! Megint jön az a lökött;
elment hazulról az ész.
Mondd, kihez fordulsz, ha jön az ár,
és vinné házadat?
Ki csillapítja, ha túl magas már
hajnal tájt, lázadat?
Ha kiáltanál, felsír a gyermek,
és csendben maradni nehéz;
bár nem ropognak most a fegyverek,
de háború ez, és kész.
Ha győzöl a harcban, sincs dicsőség,
és veszteni nem lehet,
s hogy ne is veszíthess, az ég és én
e versben fogom kezed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.