ha az Isten életemben azt az egyet engedi.
De az Isten a szeretőmet elvette magának,
mégsem adom oda magamat a fehér halálnak.
Édesanyám, farom után kapkodnának a népek.
A keblemet markolásznák, de én tőlük nem félek.
Megmaradok, édesanyám, kerted liliomának,
mégsem adom oda magamat a fehér halálnak.
Édesanyám, megjön a tél, termést hoz a liliom,
de a Duna vizét bizony én soha ki nem iszom.
A faluban az asszonyok akármit kiabálnak,
mégsem adom oda magamat a fehér halálnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.