akinek haja, s szakálla vérrel pöttyözött.
Nem kértem mást, csak kicsinyke hitet,
hogy az emberség belém is belém költözött.
Nem hiszel. Az életem így semmibe zuhan.
Hogyan is éljek nélküled, egyedül, boldogan?
Nézz rám! Én nem vagyok a dicsőséges lovag,
akinek csillogó vértje elűzhet minden bajt.
Meg sem ülném, jó szerént, a lovat,
amelyet sarkantyú és nem ostor hajt.
Belátom, én nem leszek már hős, páncélos lovagod.
Hogyan élünk még meg így pár ezernyi holnapot?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.