Ipi-apacs

Folyik a bújócska.
Hetek óta elérhetetlen vagy,
ha hívlak, kinyomod,
majd pár pillanat,
és zizeg az sms a szívemen:
nh bf*, vagy: nehari majdhívl.
Aztán csak fölveszed,
de ma nem jó:
a tánc,
a kórus,
vendégek,
a munka,
a főnök.

Tali az óra alatt,
negyed óra presszó,
futnod kell:
a kórus,
félbe maradt meló,
Manyi néni.

Három hónap,
még két hét,
július,
telefon:
Kakuk-hegy nyereg,
Selyem-rét
holnap, az óra.

Hol az a madár?
Mindjárt elrepül a másik
a mellkasomból!

Csak ne essen!

Hanyatt fekve a fűben,
fogaim közt egy fűszállal,
piros szoknyában lépsz át
fejem fölött,
kezedben egy szál vérvörös rózsa
(honnan szedted?
Ja, én hoztam reggel!),
de azt nem látom,
kitakarja a piros haranggal  fedett
vakító fehérség.

Pokróc a zsákból,
pár perc,
és szerte száll
a tánc,
a kórus,
a főnök,
Manyi néni,
kék blúz,
zöld nadrág,
piros szoknya
és vakító fehérség.
Égzengés hallik,
de felragyog a felhőkkel bújócskázó Nap:
ipi-apacs, én nyertem!


* ne haragudj, bejött a főnök