még a múltra sem, nemhogy a jövőre.
Nem lehet senki sem annyira dőre,
hogy keresne útmutató jeleket.
Víztorony állhat a sínpárok között,
vagy a lámpa pirosa vált át zöldre;
akibe belemélyedt léte gödre,
mindegy, melyik városrészbe költözött.
Itt hosszasakká válnak az alkonyok:
fény világít a házak ablakain.
Beléd szivárog, akár szívbe a kín,
míg lenéznek rád a sötét balkonok.
Falakon keresztül fojtott a sírás,
ütés zaja tompulva szűrődik át;
és nem enyhíthet indulatos vitát
a lépcsőházban a tűzbiztosítás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.