"Csak tőled függ, hogy éji sötét,
vagy nappal tiszta fénye jő,"*
ha elhagyod léted közönyét,
talán még támad új erő.
Én ezt ma már nem hiszem,
bár hinni most is úgy szeretnék.
De immáron sok tízen
túl lekopik lassan minden festék.
Felárul foltokban alatta
megvesztegethetetlen való:
hisz' folyton ütköztél falakba,
s gyomrod sem trójai faló.
De már megint csak véleményem írom
ahelyt, hogy világom festeném.
Miért gondolom, hogy figyelmét bírom
olvasónak? Én türelmem veszteném:
írjon végre verset!
Szépet, derűset, nyerset,
vagy életre lázítót!
Kit érdekel, hogy szíve
miként lüktet, szív-e,
izzik-e mellkasában,
vagy fázik ott?
"Csak tőled függ, hogy az éj sötétje,
vagy a nappal verőfénye jő"?
Már nem hiszem: sok tényezőnek kénye,
amit az ember holnap megél, a jövő!
*A dolgok egymásba kapcsolódnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.