A Nap betűz, izzaszt a hő,
hangok támadnak roppant sereggel,
folyton a fülembe üvölt egy nő.
Elkésem. Reggel nem szólt a vekker.
Izzadtnak, ápolatlannak érzem magam,
jó, ha fel is kel, ha ébred az ember,
ha az óracsörgés még messze is van.
Tíz perc kezdésig, húsz még az útból.
Lépésben megyünk, mint a tetű,
lekötöm magam, és írok újból:
ujjaim alól pereg a betű.
Keresztelőre vittek el tegnap:
végül is csak lett egy kis unokám.
Habár a semmi túl sokszor megcsap,
de szép az élet, én tudom ám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.