2016. június 10., péntek

Az elégtelen felé

A gondok eredete a magány.
Mindegy, hogy társas viszonyban éled,
vagy egyedül, négy szürke fal között;
ha a szívbe a semmi költözött,
folyton csak holnapodat féled,
gyáván élsz, és nem úgy, mint egy vagány.

Tudod, változtatni kéne rajta,
de egy idő után aztán nem megy.
Csak gyűlik az elvégzetlen lecke,
keskenyebb lesz a lét, mint Verecke,
egyre gyengül a kapott érdemjegy,
aztán jön az elégtelen fajta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.