Teljes ívből állt a szivárvány,csak lába tűnt el a hegyek mögött.
Mint kimberlitbe a gyémánt zárvány,
emléked szívembe úgy költözött.
A szivárvány színeiben csillog,
ha áttöri a kőzetréteget,
mint iránymutató, színes csillag.
Miért is nem élhettem én veled?
A szivárvány csak csalfán hiteget:
eltűnik, ha majd följebb ér a Nap,
szürkeséget hagy itt, nem hiteket,
hogy mégis csak lehetsz majd boldogabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.