Mint rozsdás ajtóvas, úgy nyikorog versem,
ha billentyűbe gépelem érzéseim.
Megmondom én egyenesen szólva, nyersen,
sosem leszek úrrá szívem vérzésein.
Józan világunkban nincs helye bolondnak,
és ez a szív bolond, és konok az elme
mindig, amikor az érzelmek tolongnak,
hogy a szív bolondságait versbe szedje.
Hát csak nyikorgok tovább, bolond szélkakas
toronytetőn, mindig ha megfordul a szél,
mert a berozsdásodott öreg sarokvas
nem engedni már forogni, amíg csak él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.