Fegyelmezetten élek
Isten tudja, mióta.
Nem zeng bennem a lélek.
Akárcsak egy zelóta,
ragaszkodom a múlthoz,
hiába ment el régen.
Az új nap újabb bút hoz,
szénporos lett létem:
szürke mind a reggel,
fekete lett az este,
hogy roppant sereggel
a várkaput kereste,
s találta meg a bánat,
hogy szívemet szorítsa,
foglalja el a várat,
és éltem nyomorítsa.
Fegyelmezetten élek.
A várkaput bezárom,
a ritmusnak, zenének
a szívemet kitárom.
Hiába rontanak rám
nedvedző fekélyek,
nekik magam nem adnám:
maradok keménynek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.