Álmosító, lassú a délelőtt,és milyen messze még az este!
Akár valami pók, mindent beszőtt
az emlék. Szavam rég kereste.
Szélcsend. Zöldek, de nem hajladoznak
az ágak kint, ablakom alatt.
Nagy vihar volt itt tavaly tavasszal,
mostanra már nyoma sem maradt.
Minden seb gyorsan begyógyul végül,
azután már helye sem sajog,
s az ember magától is megrémül:
ennyire állhatatlan vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.