Sok-sok éve már, egyik este,
hogy régen egyedül háltam,
magamban, sohasem párban,
gyönyörű lepke szállt szívemre.
Keringtünk, mint pillangók,
ha tűz fénye vonzza őket,
picit hagyva a lemenőket,
jártuk a pillangó-tangót.
Aztán talán megbánthattam,
engem ő visszabánthatott,
nem hagyott itt, csak bánatot.
Emlékül hiányát kaptam,
hiszen szívembe harapott,
s magával vitt egy darabot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.