Emily Dickinson: A bird came down the walk

A bird came down the walk:
He did not know I saw;
He bit an angle-worm in halves
And ate the fellow, raw.

And then he drank a dew
From a convenient grass,
And then hopped sidewise to the wall
To let a beetle pass.

He glanced with rapid eyes
That hurried all abroad,--
They looked like frightened beads, I thought;
He stirred his velvet head

Like one in danger; cautious,
I offered him a crumb,
And he unrolled his feathers
And rowed him softer home

Than oars divide the ocean,
Too silver for a seam,
Or butterflies, off banks of noon,
Leap, splashless, as they swim.



Egy madár jött az úton



Egy madár jött az úton,
nem tudta, hogy nézem.
Egy férget evett, csőrével
félbe harapta éppen.

Harmatot ivott aztán,
kényelmesen a fűben.
felugrott az út menti falra,
hogy elengedjen egy méhet.

Rám pillantott gyorsan,
szemei úgy kimeredtek,
néztek, rettegő gyöngyök.
Bársonyos fejét tekerte.

Mintha veszélyben lenne,
hiába kínáltam morzsát:
kibontva szárnytollait
biztos távolba evezett,

mintha az óceánon
evező húzna csíkot.
Vagy pillangók a délnek partjairól
elrugaszkodva csobbanás nélkül, ahogyan úsznak.