Szarok rá. Ez nem utánaérzés,
ha más mintára írom is verseim.
Hogyan lenne az sebből folyó vérzés,
amely habot vet szívem szennyein?
Szarok rá: nekem ilyen a világ.
Így mutatja mindig önmagát:
nagy fehér féreg, amely mindent kirág;
lehulló szirmú, rothadó virág.
Szarok rá: trágyázom a földet.
Másra úgysem jók írott verseim.
Feketét látok, szürkét, s nem zöldet;
az enyészet - menj! - úgyis nyersen int.
Szarok rá, csak írom, ami jön.
Nem számít úgysem semmi énnekem,
kísérje versem pfújolás, közöny,
amíg bírom, csak fúvom énekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.