Ha az ember héttől
este ötig nem csak ül,
és veri a billentyűt a gépén,
hogy ehhez hasonló verseket
írjon szakmányban,
hanem, mert a versek megírásán túl
dolgoznia is kell a megélhetésért,
előfordul bizony,
hogy háromnegyed tizenegykor, este
már csak ilyen versre futja.
Különösen akkor esélyes a dolog,
ha előtte Varró Dani versét olvassa
a popkornról és a moziról
megkésett költészet-napi találkozóról hazafelé tartva
a helyiérdekűn,
hogy aztán hazaérve a telefonba pötyögött szöveget
még egyszer újra tördelve
átkörmölje a kockás füzetbe,
és örömködjön magában egyet,
hogy jaj, mama, ez is elkészült!
Pedig dehogyis készült el vele!
Ez ugyanannyira vers csak,
mint a sztárköltő verse,
azaz semennyire.
És ezt még csak nem is az irigység mondatja
- bár az is legitim emberi tulajdonság -,
hiszen lám csak!,. majdnem ugyanolyan
lett ez is, mint a minta:
Dánielünk Este fél kilenckor-ja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.