Remélem, még maradt mondanivalóm,
és még nem kell felkészülnöm a végre.
Magammal küzdve mind azt latolgatom,
hogy' emlékezzem: a rosszra? A szépre?
Szobámba zártan élek évek óta,
s mintha jégeső verné a világot;
átkozottá lesz szinte minden nóta.
Ily rossz hangú költészetet ki látott?
Havas hegyekről kellene csak írni,
szabad síkról, ahol nem megy le a Nap,
népről, amely nevetni tud, nem sírni,
és jövője szebb lesz egyre, boldogabb,
de én hazámban és szobámban élek,
ezért erőtlen, lemondó sok ének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.