Lefagyasztom processzorom:
pörögjön alacsonyabb fordulatszámon.
Minden versem úgyis saját torom,
soraimban egyre magamat szánom,
akkor is, ha más a téma:
Gollam, a dzsungel, mely Jancsi kertje volt,
a szív, amely ütemre verni béna,
hol ezért, hol meg másért zakatol,
és kapna kötél után (a szív! Ha lenne keze).
És nem töprengene hol Pesten, hol Budán,
vajon érezzen, s vérezzen-e.
Lefagyasztom processzorom,
lassabban futtassa taszkjait.
Agyamat olykor sörbe, borba pácolom,
feladatát felejtse, csak a mait,
mert a mámor aztán úgyis elszáll,
és marad utána csak a csömör,
és semmi más, csak egy emlék:
az ott felejtett, hervadt rózsaszál,
vajon csak egy alkalmi kellék?
Még párszor úgyis meggyötör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.