senki sem ír már verseket úgy, ahogy én:
nem viszi senki a nyelvet, a nemzetet itt már vállon
- bár soha nem volt ez nálunk homogén.
Egyre csak az jár bent a fejemben versíráskor,
hogy felelősség vár majd újra ma rám:
én őrzök hagyományt most itt, és nem más máshol;
rám vár nyelvem, a népünk és a hazám.
Jobb költőket kellene még olvasnom tudván
van még munka is, és sok a tennivaló.
Vajh, hogyan is múlhatna jövőnk a szeméten, a dudván?
Isszuk a trágya levét? Az tán iható?
hogy felelősség vár majd újra ma rám:
én őrzök hagyományt most itt, és nem más máshol;
rám vár nyelvem, a népünk és a hazám.
Jobb költőket kellene még olvasnom tudván
van még munka is, és sok a tennivaló.
Vajh, hogyan is múlhatna jövőnk a szeméten, a dudván?
Isszuk a trágya levét? Az tán iható?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.