Medveállat moccant mikroszkóp alatt
cseppben millió papucsállat között.
Figyeltem, ahogyan előre haladt,
agyamba véges végtelen költözött.
Mennyi parány is nyüzsög egy vízcseppben,
amely számukra az egész nagyvilág!
Hogyha világunk egyszer majd lecseppen,
vajon én hol fogok akkor várni rád?
Réten fű nő, erdőn fa, ez valóság,
élet nyüzsög mindenütt, ahol lehet:
"bogár, hínár, kegyetlenség és jóság",
ember születik, örül, búsong, temet,
metszi, csodálja, tiporja a rózsát.
Véletlen az, hogy találkoztam veled?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.