Szívemből falatozott.
Vagy ő fogott meg engem,
hogy majd legyen mit ennem?
Hálóját vetette rám,
hogy legyen majd vacsorám.
Szigonyával átdöfött,
sütöttem parázs fölött.
Amikor megsültem én,
a halból lett sütemény.
Péntek, nem felejtem el,
böjti napon megfelel.
Azt hiszed, ez nem való?
Én sose voltam csaló.
Mondom, ahogyan esett
e hétköznapi eset:
Olyan voltam, mint egy úr:
míg a szálka nyelvbe szúr,
már nem alszom híd alatt.
Foghattam száz madarat!
De a horog bent szakadt,
mélyen pikkelyem alatt.
Bár a horgász nem ártott:
a zsinórról levágott.
Én fogtam ki? Engem ő?
Az emlék nem leverő,
pedig mára megkopott.
A vízbe visszadobott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.