Várni kell még virradóra,
mégis világos az ablak,
a sötétbe lángok csapnak.
Árnyékom látszik a falon.
Ezt megnézem. Ki nem hagyom,
olyan furcsa, hogy éjfélkor
az ég nem sötét és komor.
Ablaknál dörgölöm szemem,
szinte elveszítem eszem:
alagút nyílik az égbe,
abból áramlik a fény le,
és a fényben, mint a patak,
áramlik millió alak,
kavarog, mint szúnyogfelhő,
egyik-másik néha megnő.
Jönnek Földre, égbe mennek,
angyalok? Vagy éppen szentek?
Hírt hoznak? Lelkeket visznek?
Támogatást adnak hitnek?
Vagy csak túl magas a lázam?
Le is fekszem, meg ne fázzam,
mert a fény már nem is látszik.
Nem is számoltam még százig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.