2016. július 8., péntek

Jégcsapok és izzó szögek

Jégcsapok az izzó szemöldökfán.
Alá fekszem. Szívemen ütnek lyukat.
Büdös dög lesz pár nap múlva aztán
testem. Rajta senki sem mulat.

Küszöbre, vagy tán a párkányra fekszem,
galambriasztó szögbe, mint fakír.
Ha testem átment majd az összes teszten,
jöhet majd végül a lélek-radír.

Mindig tragédiának látom én a létet,
szerintem nagyon ritka itt a jó,
pedig megéltem már több tucat évet,
és elment tőlem jó néhány hajó.

Üvöltenék, ha nem tanultam volna,
csöndben maradni: az az ildomos.
Olykor mintha ezer ördög tolna
agyamba villát. Nem vagyok okos.

A jégcsapok a homályos plafonról
csak esnek. Vagy izzó vasszögek.
Végül lefoszlik mind a hús a csontról.
Agy, szív marad? Á! Csak csontszövet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.