egy idegen városban,
ahol üresek az utcák,
lehúzott redőnnyel zárva a boltok,
nincs térerő a mobilkészülékhez,
a tévében csak statikus zaj látszik,
és az ablaküvegen csendben lefolynak
a ködből kiváló, piszkos vízcseppek.
Örökös a szürkület,
mintha nem lenne reggel,
és nem lenne este,
mint ahogyan nincs is,
ha lemerült a telefonban
és az órában is az akkumulátor,
a telefon töltő pedig
nem illeszkedik az aljzatba.
Az idő múlását csak
a naponta háromszor,
néma gumikerekein gördülve
az ajtónak nekiütköző zsúrkocsi
koppanása méri,
amellyel jelzi,
hogy megérkezett a következő étkezés.
Reggeli? Ebéd? Vacsora?
Nem tudni azt sem.
Az ablakok nem nyithatók.
Az utcára kimenni nincsen értelme,
mert semmi nem mozdul sehol
immár hétszámra.
Mintha nem is lennének
emberek többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.