és úgy is érzem magam:
ha mellettem valaki rágyújt,
az oxigén messze van.
Olvasom mások verseit,
elszáll velem az idő.
Vajon amit ma megélek itt,
abból valami kinő?
Minek piszkítsak tiszta papírt
betűk légy-soraival?
Lesz jobb valami holnap itt,
ha valaki új verset szaval?
Vén vagyok, mint az országút,
és egyre kevésbé hiszem,
hogy az élet mára megdrágult,
és olcsóbb lesz, ha nem hisztizem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.