Az ember szíve lágyul, ahogy' az éjbe nemesül.
Olyasmit választ tárgyul, ami nyomja teherül.
Habár lehetnek vágyak, de több a gondolat.
Kihűlnek már az ágyak. Csak az emlék marad.
Az ember olykor elámul, hogy mi minden változott.
Máshova vágyna e határról, hogyha már nem lenne ott.
Ha lehetne újra élni az eddigi életet,
mástól kellene félni, de sajnos, nem lehet.
Ha az ember újra élne, azt tenné, mint ezelőtt,
ugyanattól újra félne: nem kapna más levegőt,
mert bárhogy élted eddig ezt az egy szem életet,
másként újra élned soha többé nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.