Amióta nem vagy, nincs semmi ötletem.
Csak rólad írok minden versemben,
amióta nem vagy, húsz kilót fölszedtem,
sem nappal, sem este nem találom helyem.
Amióta nem vagy, sötétebb az árnyék.
Csak pörög az agyam egyre meddő körben,
gondolatban, tettben csak utánad járnék,
és csak a te arcod látom a tükörben.
Amióta nem vagy, sötétebb a fény is.
Lepedőm terítem ágyra, mint az almot.
Neved olyan nekem, mint valami fétis,
magamban forgatom, mint az imamalmot.
Amióta nem vagy, én megöregedtem.
Az értelmem elhagy, nem látom az okot,
nemes, jó emberből buta állat lettem.
Mint a barom, járok, hordom a billogot.
Amióta nem vagy, nincsen reggel, este,
Hold nem jár az égen, Nap sohasem kel fel,
nappal, éjjel gyászos szürkére van festve.
Amióta nem vagy, már nem vagyok ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.