2017. február 16., csütörtök

Visszanézve, előre tekintve

Mellettem lenni semeddig sem volt érvény.
Az ölelés ideje gyorsan véget ért.
Nekem is csalódnom kellett az remélvén,
hogy mégis lesz egy ember, aki majd megért.

Na és ki az, aki nem csalódik végül?
Akit nem szült anya, nem csalódik talán.
Számba vesz az ember, dönt, majd belekékül:
félre csúszik minden az élet asztalán.

Hozzád taszít a vágy még, de fogom magam,
hisz' elcsúsztam én már azon az asztalon.
Ami az életből számomra hátra van,
megtörve élem meg, ördögöm, angyalom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.