csak a lét nyüszít.
Kenyerem javát megettem,
de amint uszít
a plakátok sokasága,
még felháborít.
Hiába vet szolgaságra,
hiába butít.
Holnap majd sarat dagasztunk:
ismét vályogot,
ha ma szemünkre ragasztunk
szürke hályogot.
Szabunk ruhát gazdagoknak,
és ha a robot
súlyán fiaink zokognak,
legyenek boldogok!
Öröm ma a munka, ha jut,
bár ára éhbér,
kiirt itt várost és falut
a küzdés létért.
Kitántorgott újra innen
már ötszázezer,
bár mondja: nyelvem őriztem,
s nincs rajtam teher.
Nem kosár vinnyog kezemben,
nem dagaszt sarat
lábam, téglát nem vetettem.
Értelmem maradt:
Láttam, hogyan fordult rosszra
reménylett jövő.
Rezeg magyar hullámhosszra
az itt felnövő?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.