Az én szobámban, azt hiszem,
ami van, mind lényegtelen.
Mind csupa lom, felesleges,
hogyha szemrevételezem.
A szobámban, én azt hiszem,
sötéttel küzd képzeletem:
kivetített árnyaival
befeketíti életem.
A én szobámban, azt hiszem,
ami lényeges, nincs semmi.
Értelme egyre kevesebb
a szobámba haza menni.
A szobámban, én azt hiszem,
csak a csend van, és pusztaság,
amióta azt képzelem,
már nincs értelme várni rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.