Ennek az erdőnek minden pontja
egy középpont maga.
Furcsa fáinak állaga,
és ahogy' ezt az illatot ontja.
Egyenesen (fákat kerülgetve),
csak körben jár az ember.
s ha visszanézni sem mer,
akkor érzi magát eltévedve:
nem jártam az előbb egyszer erre?
Ezt a bokrot láttam már!
Ott, a fatönk arra vár,
megint ráijesszen az emberre.
Csak magukat ismétlik a fák itt.
Nincsen közöttük kiút.
Elvesztettem a fiút;
őt követtem. Az ösvényre rávitt.
Talán nincs is vége az erdőnek.
Rengeteg itt a gomba.
Mi sodort ez álomba?
Hallom, a hegyen túl lőnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.