Fáspincében öreg fatönk,
fejszével összehasogatott.
Hogyha rácsapsz, a pince döng,
de változást ez sem hozott.
Tűzifa hever halomban
a fáspince földes fenekén.
Bár nem látszik, folyton romban
düledezik a te meg én.
Tettem szívem párszor tönkre
fejszével hasogatni fel.
Miért lettem sorsom ökre,
a kérdésre a csend felel.
Fáspincében öreg fatönk,
a végén majd ketté hasad.
Az ember végül már nem dühöng,
szárnyalna, s pincébe ragad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.