Szürkül a reggel,
vége a télnek,
de a szívünkben
bús dalok égnek.
Tarka madárszó
nem zeng a dalban,
fekete zászló
leng szakadatlan.
Haj, ha a régi,
friss tavasz lenne,
földi, vagy égi
szerelem benne!
Haj, ha egyszer még
újra virulna
szívünk, és élnénk
összesimulva!
Szürke a reggel,
halkul az ének,
jönnek sereggel
folyton az évek,
Már nem remélünk,
nem vagyunk épek,
csendesen élünk
akár a vének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.