Ezek vannak.
A táltosok, meg a szájseggük,
ahogyan trágyáznak:
nyomják ránk a levegőégből
a szart.
Nem lesz termőbb tőle
senki, semmi,
és táltosok maguk se mind azt zabálják.
Bűze, mocska már mindent betakart.
Halmokban áll útjainkon,
értekezéseket írnak róla;
kelünk vele, vele alszom,
róla szól az ezer éves nóta.
Pedig sosem épült még vár
a sztyeppei ürülékből.
Ez a tapasztalat ránk vár,
potyog bőven most az égből.
Trágya. Lovak. Ezek vannak,
és nem bölcs lovak országa.
Termelik a szart a gaznak.
Gondunk lehetne már rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.