még József Attilát olvasok,
bár olvasni költő lenne sok,
és megtanulni költemény.
Állandóan azt képzelem,
hogy amit írok, mást érdekel.
De rossz, ha az ember térdepel,
képzeli, hogy "az ég velem".
Hát próbálni kell írni mást,
nem személyeset, de tárgyasat,
amikor a hajnal ránk hasad,
megírhassák a folytatást.
Mert most sötétben él a nép.
A hamisság olyan bódító,
hogy nem is kell ide hódító:
magától veszti el eszét.
De nem lesz mindig így talán.
Ha százhúsz éves leszek majd én,
jóslattá válik e költemény,
s világosság lesz e hazán.
(jan. 26)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.