– Nap se' szállott még föl az égre akkor –
horgukat, hogy vízre kivetve várnak
majd a fogásra.
Part felől fújt szél kora reggelenként.
Délre szélcsend szállt le a vízre aztán,
szó se' hallott, és evező se' csobbant.
Vártak a halra.
És ez így ment. Napra a Nap megint kelt,
ők eveztek, majd a fogásra vártak,
végül aztán este a partra értek.
Hal nem adódott.
Elszegődött tőle a párja végül
más hajóhoz, hátha a jó szerencsét
megtalálná rajta az életében.
Így tesz az ember.
És ez ismert: küzd a halász a hallal,
majd kifogván, már kievezne véle.
Cápa jön sok, húst lezabálni róla,
csontja marad csak.
Él az ember. Néha, ha van segítség,
nincs szerencsénk, és ha az alkalom jön,
nincs segítség. Küzdeni mindhiába:
ennyi az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.