Az én szobámban énekelnek a tárgyak,
szürke, füstös rőzse-dalokat.
Éjszakánként az árnyak mind oda járnak,
léptük éj-szövetet hasogat.
Késő éjszakáig ég mindig a lámpa,
a sötétet zene űzi el.
Az ablak zárva, bár nem lóg eső lába,
úgysincs madár ami csiripel.
De amikor eljön hozzám az unokám,
szobám átjárja a levegő,
és a busz berregését is kibírom ám!
Azt szereti a kis fecsegő.
És olyankor megint dalolnak a tárgyak
pattogós, vidám busz-dalokat,
padlómon villamos és dömperek járnak.
tőlük a fejem sem hasogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.