minden lépésre jobbra-balra rezzen.
Elnézem, ameddig meg nem unom.
Vajon én hogyan is élhetnék szebben?
Varjú károg rám odébb, a sárga füvön.
Közelebb érek, jöttömre felrebben.
Sorsomat én is türelmesen tűröm.
Vajon én hogyan is élhetnék szebben?
Két "úr" zsidózik mellettem nevetve.
A gyomrom tótágast áll tőlük menten.
Az ember versen kívül mit tehetne?
Vajon élhetnénk emberségesebben?
Ráz a vonat, ahogyan írom versem,
minden szavára jobbra-balra nyekken,
mint e nép, múltjaiba visszaverten.
Élhet-e még majd szabadon és szebben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.