Sötét a reggel, mint a lét is,
elindulok újra mégis.
Lámpák sora fénylik Pesten,
nem ad fényt nekünk ma egy sem.
Hideg van, az ember kékül.
Nem csak én élek fény nélkül.
Semmi szín e szürke létben,
tarka világot reméltem.
Hazugság dől reggel, este,
s újra szenved Isten teste.
Kifakult a vörös mára,
ez megalkuvásunk ára.
Nem vonulnak még ma tankok,
de dőzsölnek a bitangok.
Varjak jöttek rá a dögre,
elpusztítani örökre,
és míg magukévá tették,
vörös lett újra a festék.
Nem úgy van persze, mint régen,
más a rabló ma a székben,
és más lett megint a fétis.
Sötét van. Sötét a lét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.