Meredekebbé vált a lejtő,
hosszabbak a fák árnyékai.
Mire az ember végül felnő,
ereje, hite lesz néhai.
Sarkát még megvetné, ne csússzon;
ágak, szívek után kap keze.
Régen túl van már minden csúcson,
s még előtte van a neheze.
Felüvöltene, értelme nincs,
aki értené, mind elmaradt.
Ami jön: semmi. A volt a kincs;
belátja, bár néha még tagad.
Itt már egyre sűrűbb a bozót,
a fák törzse sima és magas.
Nagy a csönd, a fény is távozó.
A hegy mögött most szól a kakas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.