A föld a vízzel sárrá egyesül.
Rég múlt az az idő, hogy némelyik
ember a napfényben pirosra sül.
Korcsmákban a légyzümmögés megáll,
hogyha belép a két ismert alak.
Ihat ott lókupec, zsivány, tanár,
retteg: meg ne kérdjék, hol láttalak?
Rejtett irodákban csinovnyikok
bélyegzőt csapkodnak szorgalmasan.
Asztalukon nyilvános a titok,
aki beletekint, mind arctalan.
A főokos előtt a rettegők
feszes vigyázzban rettegnek tovább.
Szemeik fölött mélyek a redők,
bár hiszik, a főnök az ostobább.
És odakint csak esik az eső,
mintha soha véget nem érne már.
Sok tehetetlen alkalomleső
egy el nem jövő alkalomra vár.
A Zónában mindig szürke a lét,
akkor is, hogyha vörös, ha narancs,
de míg a pultnál mérnek még ki lét,
végrehajtható minden parancs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.