Sípol a fül és zakatol az elme,
csak egy pont körül kering a gondolat;
elküldött magától életed szerelme,
többre becsült nálad másokat.
Rég volt. Talán ezer éve,
amikor leszakadt rád az ég,
azóta lelked, mint széthullott kéve,
minden szél téged fújna szerteszét,
s mert nincs biztos pont a mindenségben,
csak amely körül folyton léted kering,
másodfokú pályán röpülsz; most éppen
elhagytad, de visszatérsz megint.
Sípol a fül; kívül, vagy belül
nagyobb a nyomás?
Pályádon űz, kerget a semmi.
Várod, érintő mentén mikor repül
lelked távol, majd más,
új, biztos pontok felé menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.