Plagiare: gyermeket vagy rabszolgát rabolni
plagiarius: lélekrabló vagy lélekkufár.
Plágiumnak kell tekinteni minden olyan, más szerzőtől átvett tartalmat, amelynek forrását az átvevő nem jelzi egyértelműen. A szerzőt csak abban az esetben nem kell feltüntetni, ha az isemeretlen, de ekkor ennek a tényét kell jelölni.
Idézés:
Idézni azért szoktunk, hogy saját fejtegetésünket alátámasszuk vele, vagy, hogy értelmezzük - vagy cáfoljuk - az idézett szöveget.
Az idézés lehet szó szerinti, ekkor az idézett szöveget idézőjelek közé kell tenni, és a pontos forrást (akár oldal számmal!) fel kell tüntetni.
Az idézés lehet tartalmi, más néven parafrázis (körülírás, hozzámondás).
A parafrázist általában jegyzetek, kivonatok készítése során használjuk. Ilyenkor arra kell figyelni, hogy valóban tartalmi legyen az idézés, és részleteiben se forduljon elő szó szerinti ismétlés. Ez utóbbi esetben ugyanis idézőjel és forrásmegjelölés nélkül már plágiumot követünk el.
A parafrázis szűk értelemben az eredeti mű olyan átírása (például más műfajba) értelmezés céljából, amelynek során a mondatok szintjén érvényesül a gondolati párhuzam. Tág értelemben ugyan minden szabad átköltés és fordítás parafrázis (értelmezés), azonban nem parafrázis az eredeti gondolatok kifordítása, ellentétes értelemmel való felruházása. Az eredeti gondolatok cáfolatban való felhasználása során az idézés szabályait kell követni.
Átvételnek minősül a nyilvánosságra hozott szöveg olyan mértékű felhasználása saját műben, amely kb. a fél oldalt meghaladja. Ennek során az idézés szabályait kell alkalmazni: a korrekt idézéshez jegyzetben kell utalni az idézett műre és szerzőjére.
Az idézésnek ezek a szabályai évszázadok óta elfogadottak és állandók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.