Kis szobákban félhomály van.
Belülről árad a nyomor,
nem a külső lét komor:
nem úgy éltél, amint vártad.
Nem hiszünk már sok szabályban,
az áradás egyre sodor.
Elmerülsz? Nem marad fodor,
hogy mutatná: erre jártam.
Bűneinkért másban büntetnek minket,
hogyha léteznek, az istenek.
A lélek közben hiába didereg:
mi szőjük, más hordja a csalán inget,
A szobákban félhomály van.
Az iszony csorog a falakon,
s megváltoztatni nem tudom,
ha nem úgy élek, amint vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.