Cseng a fülem, szédülök,
majd' a szék mellé ülök.
Elnézem a hegyeket,
kiabálom: vegyetek!
Nem kellettem senkinek,
szívem semmi veszi meg.
Kiürül bent mind a tér,
a világ már belefér.
Hegyre nem megyek soha,
nem vagyok való oda.
Álljon csak más csúcsokon!
Én bányákban bujdosom.
Ezer méter föld alatt
az én szívem lent maradt.
Jöhetnek nyarak, telek,
magamban énekelek.
Fejem forog, zúg agyam,
az élet tőlem messze van.
Amíg végül elmegyek,
elnéztem a hegyeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.